Találtam egy cikket a Psychology Today honlapján Ryan T. Howell tollából, amely megtetszett.
Abból az emberi hiedelemből indul ki, hogy ha nagyobb a bevételünk, boldogabbak leszünk. Bár Amerika jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül az 50-es évek óta, az amerikai emberek boldogság szintje mégsem emelkedett ezzel párhuzamosan. Miután valakinek az alapvető szükségletei - étel, lakhatás, stb - kielégültek, a bevételei és a boldogsága között igen csekély kapcsolat van. Ha tehát az anyagiak hajszolása nem boldogít, akkor hiábavaló jobb karrierre, szebb otthonra, gyorsabb kocsi megvásárlására pazarolni az időt? A baj az, hogy nem a megfelelő dolgokra költünk. Akkor tehet boldogabbá bennünket és a körülöttünk élőket a pénz, ha olyan dolgokra költünk, amelyek bizonyos pszichológiai szükségleteket kielégítenek. Ezt a feltételezést igyekeznek alátámasztani.
Egy korábbi kutatás alapján három fontos pszichológiai szükségletnek kell kielégülnie ahhoz, hogy boldogabbnak érezzük magunkat: autonómia, kompetencia és összetartozás másokkal. Autonómiát akkor érez valaki, ha a tevékenységét szabadon választhatja meg, maga irányítja és ebben belső erők motiválják. Komptenciát akkor érzünk, ha a tehetségünket és képességeinket valamilyen új ismeret megszerzésénél kamatoztathatjuk vagy valaminek szakértőivé válhatunk általuk. A összetartozás érzését akkor éljük át, ha olyan tevékenységet folytatunk, amely révén mások támogatását és megértését nyerjük el.
Egy 2011-es kutatásban szoros összefüggést találtak a végzett tevékenységek által kielégített pszichológiai szükséglet és a boldogság érzése között. Minél inkább autonóm volt a tevékenység és az a másokkal való összetartozás érzését erősítette, annál boldogabbnak érezték magukat a vizsgálatban szereplők.
A fentiek alapján azt is megvizsgálták, hogy boldogabb-e valaki, ha olyasmire költ, ami valamely említett pszichológiai szükségletet elégít ki. Összehasonlították, hogy mi elégíti ki jobban a fenti három pszichológiai szükségletet és okoz ez által nagyobb boldogságot, az ha valamilyen élményre vagy pedig anyagi jószágra költünk. Az eredmény ezek után nem meglepő: azt találták, hogy az élményekre költés boldogabbá tette a személyt és a hozzá tartozókat mint az anyagi javak megvásárlása. A boldogság érzésének növekedését az okozta, hogy élmény vásárlása esetén először kielégült a másokhoz tartozás szükséglete, ezáltal pedig sokkal elevenebbnek, élőbbnek érezte magát. Emellett az élmények sokkal kevésbé valószínű tárgyai a társadalmi összehasonlításnak (amely alááshatná a boldogság érzését).
