HTML

Szárnyalj szabadon!

Friss topikok

Tíz + 1 dolog, amiért érdemes a Callanetics tornát választani

2013.02.22. 23:05 ARAS

Ha már elhatároztad, hogy elkezdesz valamit rendszeresen mozogni, de még fontolgatod, hogy mi is legyen a választott mozgásforma, akkor szívből ajánlom a Callanetics tornát!

Hogy miért? Íme:

  • gyors eredmények kortól, nemtől, testalkattól függetlenül: feszes, rugalmas, fiatalos alak 
  • kíméli a testet: nem terheli a gerincet, az izületeket
  • javítja a mozgáskoordinációt
  • fejleszti az egyensúlyérzéket
  • fegyelmezettebbé tesz
  • fejleszti az önkontrollt
  • gyorsaságunk fokozódik
  • nő a teherbírásunk
  • segíti az ellazulást
  • segít féken tartani az étvágyat   

 + 1 önbizalmat ad  :-)

Ugye milyen klassz dolgok? Jó lenne kipróbálni? Kezdd el még ma!

3 komment

Címkék: blog mozgás Callanetics

Hús nélkül

2013.02.19. 22:59 ARAS

Kislány koromban sokat voltam a nagymamámnál. Második férje meghalt és akkoriban egyedül élt hűvösvölgyi, jó levegőjű, azonban apró lakásában egy omladozó vakolatú, ódon házban. Szerettem nála lenni. Egyszerű asszony volt, aki csak kevés iskolát végzett, de nagy tapasztalattal rendelkezett az élet sok területén. Tűzről pattant, hihetetlen munkabírású, dolgos, kíváncsi, segítőkész, másokat támogató és nem utolsó sorban a gyerekeket - főleg engem, az unokáját - szerető hölgy volt. Erősen kötődött ahhoz az egyházhoz, amelyet még fiatalon, az anyósa - nagyapám édesanyja - révén ismert meg. Válásuk után ugyan egy időre eltávolodott - ahogy ő szokta mondani - az "igazság"-tól, később azonban újra rátalált és soha többé nem távolodott el.

Engem is sokat tanítgatott az "igazság"-ra. Amit tudok a hitről, amit a bibliából megismertem, azt tőle tudom. Ha nála voltam, szombatonként rendszeresen mentünk a gyülekezetbe, voltunk kirándulni, a "hittestvérekkel" közös ebédeken, istentiszteleteken vettünk részt, idős néniket, bácsikat látogattunk meg. Szép emlékeim vannak azokból az időkből.

Nagyikám betartotta az egyház tanításait. Péntek estétől szombat estig nem dolgozott, nem főzött, nem néztünk TV-t. Igyekezett péntek délig mindent elvégezni, hogy délutántól már csak a pihenés, imádkozás legyen és készülés a szombatra. Sertéshúst nem evett sosem, így amikor nála voltam, én sem ettem. Reggelire sokszor ettünk kakaóba áztatott kiflidarabokat, amit nagyon szerettem.

Telt-múlt az idő. Elérkezett a középiskola választás (akkoriban pályaválasztásnak hívták) ideje. Én igyekeztem rávenni a szüleimet, hogy olyan iskolát válasszunk, ami Budapesten van, abban a reményben, hogy akkor majd a nagyinál lakhatok. Ezt vele meg is beszéltük, hogy milyen jó lesz majd! Aztán úgy alakult, hogy összeházasodott egy "hittestvér" férfival, aki szintén özvegy volt. Ennek nem örültem. Közben lakáscsere révén a IX. kerületbe költözbek. Végül én is a IX. kerületben választottam iskolát, öt percre a lakásuktól. Aztán kiderült, mégsem költözhetek hozzájuk. Állítólag a bácsi nem akarta. Becsapva éreztem magam. Végül kollégista lettem. A bácsival sosem jöttünk ki egymással azután.

Nagyival nagyon ragaszkodtunk egymáshoz. Gyakran reggel is elém szaladt, csomagolt valamit, iskola után mindig ebéddel várt. A négy év alatt nagyon sokat voltam ott. Az iskola elvégzése után is Budapesten maradtam, és nagyival továbbra is szoros volt a kapcsolat. Mindig igyekezett segíteni, hordta, cipelte a befőtteket, gyümölcsöt, zöldséget, mikor mit. Folyton csomagolt, néha alig bírtam hazavinni, annyi mindent adott. Nyaranta a bácsi Duna melletti falusi házában laktak, voltak csirkék, nagy kert. Onnan is hordta nagyi a rengeteg tojást, húst, gyümölcsöt, dinnyét, azt ami éppen termett.

Ezalatt az idő alatt az ő hatására én is teljesen leszoktam a sertéshúsról. A marhahúsért különösebben nem rajongtam azelőtt sem, így nem volt nehéz lemondani róla. Huszonévesen a repülőtérre kerültem dolgozni, akkor már csak szárnyast és halat fogyasztottam. Aztán rátaláltam a Callanetics tornára és kezdtem figyelni, hogy mi az, amit könnyen, gyorsan emésztek, és mely ételek terhelik meg a szervezetemet. Táplálkozásom egyre nagyobb hányadát alkották a gyümölcsök és a zöldségek, emellett a tej, sajt és a gabonafélék. Rászoktam a müzli evésre. Az édességet mindig is szerettem, így a csokoládéról ugyan lemondtam, de a házi sütemények továbbra is részét képezték a szívesen fogyasztott ételeknek. Aztán lassacskán a sütikből is elég volt egy-egy kocka kóstolónak vagy éppen még az se kellett. Elhagytam a szárnyasokat is és egy ideig beértem halfélék fogyasztásával. Aztán már arra se volt többé szükségem. Eljutottam a lakto-vegetáriánus étrendhez. Fantasztikusan éreztem magam, cseppet sem hiányzott a hús az életemből! Ha utaztam valahová repülőgéppel, megrendeltem magamnak a VLML-t, így nem kellett éheznem a repülőút alatt sem. Talán ez is hozzájárult ahhoz a könnyedséghez, ahogyan akkoriban léteztem a világban.

Nagyi sokféle hús nélküli ételt készített. A szója fasirt csak a legegyszerűbb, de volt azon kívül kelkáposzta fasirt, diókolbász és megannyi finomság, amikbe egyetlen darabka hús sem volt. Most megint a hús nélküli táplálkozás irányába indultam el, próbálok visszatalálni a jól bevált lakto-vegetáriánus étrendhez. Már csak halat eszem elvétve. Egyre jobb a közérzetem! :-)

Szólj hozzá!

Címkék: blog hús nélkül Callanetics lakto-vegetáriánus

Naponta 15 perc

2013.02.18. 22:38 ARAS

A Callanetics tornánál nem találtam hatékonyabb megoldást az alakformálásra. Igaz, amióta rátaláltam (1994), nem is kerestem. Az igazat megvallva, egy barátnőm hívta fel rá a figyelmemet, nem magam fedeztem fel. Aztán megvettem a könyvet, és elkezdtem megtanulni belőle a gyakorlatokat.

Jó ideig eltartott, mire az egyórás program minden gyakorlatán végighaladtam, és elsőre nem is volt könnyű. Kicsit elkedvetlenedtem, mert eltartott vagy másfél óráig is. A mozdulatok viszont nagyon tetszettek! Ez kell nekem! Pár nap múlva újra tornáztam. Gondolkodtam, hogyan lehetne beilleszteni az életembe. Arra jutottam, hogy egy óra gyakorlás rengeteg! Kinek van ennyi ideje mondjuk heti háromszor? Nekem nincs! Ráadásul én minden nap szerettem volna tornázni, mert annyira jónak találtam ezt a módszert! Minden nap aztán végképp nincs egy órám! A dolog továbbra sem hagyott nyugodni! Elkezdtem tanulmányozni a rövidített változatot, a 15 perces gyakorlatsort. Végül úgy döntöttem, ezt be tudom illeszteni a mindennapjaimba. Elkezdtem naponta tornázni. Néhány alkalom után, mintha kicseréltek volna! Látványosan elkezdett átalakulni a testem. Bár az utóbbi néhány évben már tulajdonképpen elégedett voltam a súlyommal és többé-kevésbé az alakommal is, a változás minden várakozásomat felülmúlta! Ettől aztán szárnyakat kaptam! A dicsérő szavak sem maradtak el a környezetem részéről, ami persze újabb lökést adott! Egy idő után azon kaptam magam, hogy legszívesebben egész nap tornáznék! Alig vártam a lehetőséget! A munkanapjaimon kora reggel (5-kor) tudtam tornázni vagy késő este (fél 11), a szabadnapjaimon tulajdonképpen bármikor. Ha szabadnapos voltam, előfordult, hogy naponta kétszer vagy háromszor is megvolt a 15 perces gyakorlat! Nem terveztem életmód váltást, mégis az lett belőle! Sokkal egészségesebben kezdtem élni!

Az alakformáláson túl a lelkem is formálódott! Egyre elégedettebbnek, boldogabbnak éreztem magam, és ettől egyre sugárzóbb is lettem! Öröm volt belenézni a tükörbe, és nemcsak a szebb alakom miatt, hanem a sugárzó tekintetemet is szívesen láttam viszont! Magasabbnak, kecsesebbnek, könnyedebbnek, rugalmasabbnak éreztem magam! Az utcán járva szinte az aszfalt felett suhantam!

Szólj hozzá!

Címkék: blog egészség életmód torna mozgás Callanetics

Callanetics torna - avagy hogyan formáld tökéletesre az alakodat gyorsan, hatékonyan?

2013.02.15. 14:29 ARAS

A Callanetics torna a módszer kidolgózójáról, Callan Pinckneyről kapta a nevét. Magyarországon a 90-es évek közepe táján jelent meg a "kék könyv", amelyben képekkel illusztrálva írja le nagyon részletesen a mozdulatsorokat. A könyv olvasmányos, humoros, a fényképek valódiak. Nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy 10 óra alatt 10 évvel fiatalabbnak érezheti magát az, aki rendszeresen végzi a gyakorlatokat. És nem is hazudik!

A módszer lényege, hogy nagyon apró, erőteljes és tudatosan irányított mozdulatokkal bírja munkára a mélyizmokat. A gyakorlat végzése közben szinte lelki szemeink előtt látjuk az éppen megmozduló izmokat. És ez a jó! Ez teszi lehetővé, hogy minden mozdulatra odafigyeljünk, pontosan hajtsuk végre őket. A torna alakformáló és megőrzi a lélek egészségét! Valóban néhány óra alatt óriási változás következik be! Könnyű rászokni! Ahogy a könyv is ígéri, egyszer csak azon kapod magad, hogy várod a pillanatot, amikor végre hozzáláthasz a gyakorláshoz! Ez lett a nap fénypontja! :-)

Amíg mozgással töltjük az időnket, a szervezetünk megtermeli magának azokat az anyagokat, amelyek örömérzetet okoznak az agyban. Ha ezek az "endogén opiátok" nem termelődnek megfelelő mennyiségben, akkor a szervezet hiánytüneteket mutat. Akkor aztán könnyű hirtelen kívülről, különböző szerekkel pótolni. Ez azonban ahhoz vezet, hogy a szervezet egyre kevésbé fogja termelni őket. Ördögi kör! Minél többet kap kívülről, annál kevesebb termelődik. Így aztán folyton éhezik és megint külső anyagokkal elégítjük ki a hiányt.

Ugye mennyivel jobb rászokni a tornára, mint mondjuk az evésre, az alkoholra, a dohányzásra, netán a vásárlásra vagy egyéb pótszerre? A mozgás az, ami a szervezet számára létfontosságú! Egészségessé teszi a testet és a lelket! Válts életmódot!

Szólj hozzá!

Címkék: blog életmód torna mozgás Callanetics

Pénzért boldogságot

2013.01.27. 23:24 ARAS

Találtam egy cikket a Psychology Today honlapján Ryan T. Howell tollából, amely megtetszett.

Abból az emberi hiedelemből indul ki, hogy ha nagyobb a bevételünk, boldogabbak leszünk. Bár Amerika jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül az 50-es évek óta, az amerikai emberek boldogság szintje mégsem emelkedett ezzel párhuzamosan. Miután valakinek az alapvető szükségletei - étel, lakhatás, stb - kielégültek, a bevételei és a boldogsága között igen csekély kapcsolat van. Ha tehát az anyagiak hajszolása nem boldogít, akkor hiábavaló jobb karrierre, szebb otthonra, gyorsabb kocsi megvásárlására pazarolni az időt? A baj az, hogy nem a megfelelő dolgokra költünk. Akkor tehet boldogabbá bennünket és a körülöttünk élőket a pénz, ha olyan dolgokra költünk, amelyek bizonyos pszichológiai szükségleteket kielégítenek. Ezt a feltételezést igyekeznek alátámasztani.

Egy korábbi kutatás alapján három fontos pszichológiai szükségletnek kell kielégülnie ahhoz, hogy boldogabbnak érezzük magunkat: autonómia, kompetencia és összetartozás másokkal. Autonómiát akkor érez valaki, ha a tevékenységét szabadon választhatja meg, maga irányítja és ebben belső erők motiválják. Komptenciát akkor érzünk, ha a tehetségünket és képességeinket valamilyen új ismeret megszerzésénél kamatoztathatjuk vagy valaminek szakértőivé válhatunk általuk. A összetartozás érzését akkor éljük át, ha olyan tevékenységet folytatunk, amely révén mások támogatását és megértését nyerjük el.

Egy 2011-es kutatásban szoros összefüggést találtak a végzett tevékenységek által kielégített pszichológiai szükséglet és a boldogság érzése között. Minél inkább autonóm volt a tevékenység és az a másokkal való összetartozás érzését erősítette, annál boldogabbnak érezték magukat a vizsgálatban szereplők.

A fentiek alapján azt is megvizsgálták, hogy boldogabb-e valaki, ha olyasmire költ, ami valamely említett pszichológiai szükségletet elégít ki. Összehasonlították, hogy mi elégíti ki jobban a fenti három pszichológiai szükségletet és okoz ez által nagyobb boldogságot, az ha valamilyen élményre vagy pedig anyagi jószágra költünk. Az eredmény ezek után nem meglepő: azt találták, hogy az élményekre költés boldogabbá tette a személyt és a hozzá tartozókat mint az anyagi javak megvásárlása. A boldogság érzésének növekedését az okozta, hogy élmény vásárlása esetén először kielégült a másokhoz tartozás szükséglete, ezáltal pedig sokkal elevenebbnek, élőbbnek érezte magát. Emellett az élmények sokkal kevésbé valószínű tárgyai a társadalmi összehasonlításnak (amely alááshatná a boldogság érzését). 

Szólj hozzá!

Címkék: blog pénz boldogság élmények anyagiak

Utazzon velem!

2013.01.26. 22:33 ARAS

Kedves, idős - talán mondhatom így - barátnőm, Ági írt egy könyvet, amely magánkiadásban jelent meg nemrégiben. Többek rábeszélésére fogott bele az írásba. Azokról az utazásairól szól a könyv, amelyeket idegenvezetőként és magánemberként a 80-as évek elejétől a 2000-es évek elejéig tett szerte a világban és Magyarországon.

A különböző országokat, népeket, embereket, látnivalókat a saját szemüvegén keresztül, érdeklődésének, életkorának, neveltetésének és a rendszerváltásnak a tükrében mutatja be. Nem útikönyvről van szó, inkább kedvcsinálóról utazáshoz, közeli és távoli kultúrák, népek megismeréséhez. Magával ragadóan ír a társasutazások során a kollégákról, vendéglátókról, utastársakról vagy épp a magánutazások alkalmával az ismerősökről, rokonokról szerzett tapasztalatokról. Ír a városlátogatásokról és azokról a látnivalókról, amelyek csak a szabadidejébe vagy a fakultatív programokba fértek bele, mégis olykor fontosabbnak, érdekesebbnek tűntek mint a "kötelező" program.

A napokban épp azon gondolkodtam, milyen jó lenne egyszer vele együtt utazni valahová! De már egy közös ebéd vagy vacsora is jólesne, ha más nem egy kávéházi, cukrászdai beszélgetés. Szeretem hallgatni az elbeszéléseit, történeteit, zenéről, utazásról, háborúról, családról egyaránt. Közeleg a 83. születésnapja. Talán sikerülhet...

Szólj hozzá!

Címkék: blog születésnap könyv utazás

Mi kell a szárnyaláshoz?

2013.01.25. 23:09 ARAS

Elsősorban persze szárnyak. Esetleg egy repülőgép. Átvitt értelemben meg talán mindenkinek más kell hozzá.

Azért van néhány dolog, ami biztosan hozzájárul ahhoz, hogy szárnyalhass:

1. Pozitív gondolkodás. Mindennel kapcsolatban. Azonban legelőször is magadról gondolkodj pozitívan, mert belülről indul el minden. Máris kezdd el a munkát azzal, hogy figyeld a beszédedet, a gondolataidat, és vedd észre, ha negatív dolgok jönnek elő. Tudd, hogy itt van mindjárt egy lehetőség, hogy változtass! Tedd szokásoddá, hogy figyelsz ezekre és arra is, hogy máris átfogalmazod a negatívot valami pozitívvá! Destruktív gondolataidat úsztasd el, helyezz a helyükre valami lelkesítőt, kedveset! A negatív beszédet igyekezz kerülni! Ha mégis elhagyja valami nem kívánatos az ajkaidat, akkor nyomban fogalmazd át magadban, és a következő alkalommal talán sikerül a régi beidegződés helyett elővenni az újat. Figyelj belső beszédedre is, arra a kis hangra, ami a fejedben duruzsol!

Barátkozz össze magaddal, ha eddig nem voltatok jóban! Ha eddig is jóban voltatok, nem fog nehezedre esni, hogy egy kicsit többet kedveskedj magadnak. Nézz bele reggel a tükörbe és mosolyogj! Szeresd azt, aki visszanéz rád! Tedd ezt is szokásoddá! Én egy időben napjában többször is a tükörhöz mentem barátkozni önmagammal. Eleinte nagyon nehezen ment a saját szemembe nézni és mosolyogni, pláne szépeket godolni, netán mondani magamnak. Aztán annyit gyakoroltam ezt, hogy napi rutinná vált. :-) Légy kitartó! A luca búzának is kell 10-11 nap ahhoz, hogy a kis elvetett magokból dús zöld növény legyen a karácsonyi asztalon. Várj türelemmel és figyeld, hogyan szökken szárba az általad elvetett "mag", hogyan gyarapodnak napról-napra a saját magaddal kapcsolatos pozitív gondolatok, miképpen nő a szereteted saját magad iránt.

Terjeszd ki ezt a mély szeretetet a családod tagjaira! Figyeld életed párját, a társadat és tekints rá úgy, mint akkor amikor megismerted! Mi volt az, ami akkor megfogott benne? Elevenítsd fel azokat a dolgokat, élményeket, amiket együtt éltetek át! Emlékezz és gondolj az erősségeire, arra ami szép, jó benne! A vele kapcsolatos negatív gondolatokat, érzéseket változtasd pozitívra! Ha kitartó vagy, hamarosan a kapcsolatotok is változni fog, megújul majd!

Másokban is igyekezz megtalálni a jót! Ez különösen akkor nehéz, ha valakit nem kedvelünk vagy számunkra negatív a kisugárzása. Mégis próbálj meg valami értéket találni a másikban! Lehet ez valami külső tulajdonság, pl. dús haj, szép vonalú szemöldök, hosszú, kecses ujjak vagy bármi. Lehet a hangja, az öltözékében valami, ami megtetszik vagy valami amit mond vagy tesz. Helyezd előtérbe a jót másokkal kapcsolatban is és meglátod, megváltoznak az emberi kapcsolataid is!

Az élet eseményeit - még ha valami rossz történik is - tekintsd egy új feladatnak, kihívásnak, ami által gazdagodhatsz. Néha ez is nehéz, mégis érdemes többször átgondolni, hogy mi lehet az, ami miatt az élet ez elé a feladat elé állított,  mit tanulhatsz belőle. Ez érvényes a jó és rossz történésekre egyaránt. A jó eseményt öröm átélni, de érdemes kiértékelni is magunkban, megfogalmazva azt, hogy ez most milyen új lehetőséget, irányt ad az életednek. Ha valami rossz történik, gondold át, miben változik ezáltal az életed, és mit kell tenned ahhoz, hogy átvészeld a nehéz időket, honnan tudsz erőt, energiát gyűjteni.

2. Mozgás. Válassz magadnak valamilyen mozgásformát, amit szívesen végzel rendszeresen! Mérlegeld, hogy mire van időd, energiád, lehetőséged, mit enged meg a pénztárcád! Nekem a Callanetics torna otthoni végzése vált be. Szeretem magamban végezni a gyakorlatokat és akkor is van rá lehetőségem, ha épp nem bővelkedem anyagiakban. Mivel azt gondolom, a rendszeresség nagyon fontos, a 15 perces gyakorlatsort végzem naponta egyszer vagy kétszer. A másik kedvencem az úszás, viszont azt jóval ritkábban és általában némi költséggel tudom végezni. Bármit választasz is, a lényeg a rendszeresség! Itt is fontos, hogy építsd bele a napi rutinba! Gondold át, a nap melyik részében tudsz rá időt szánni és azt ezután rendszeresen tedd is meg! Miközben végzed a gyakorlatokat, futsz vagy úszol vagy bármi másban találtad meg a kedvedre való mozgásformát, gondolj arra, hogy ez milyen fontos és hasznos a testednek és a lelkednek egyaránt! Itt nem feltétlenül a fogyásra vagy az alakformálásra gondolok, hanem arra, hogy jót tesz az érrendszernek, a szívnek, a tüdőnek, az izmoknak, stb. a rendszeres mozgás. Tudvalevő az is, hogy ilyenkor a szervezet által termelt ún. endogén opiátok szabadulnak fel. Ezért érezzünk olyan jól, kellemesen fáradtnak mégis energiával telinek magunkat. Ezektől nő a "boldogságérzetünk".

3. Étkezés. Figyeld meg, melyek azok az ételek, amelyek számodra könnyen emészthetőek, melyek azok, amelyek fogyasztása után nem dőlsz ágynak az álmosságtól, melyek azok, amelyek szinte érezhetően azonnal beépülnek, hasznosulnak! Nekem a lakto-vegetáriánus étrend vált be leginkább. Olyankor érzem magamat a legjobban, amikor nem fogyasztok húst. Kelrüld a cukros, édes ételeket, italokat, a kávét és persze az alkoholt! Igyál sok vizet, napi 2-3 litert nyugodtan! Eleinte nehéz rászokni, mert elfelejtünk inni és gyakran helyette is eszünk, pedig lehet, hogy csak egy pohár vízre lenne szükségünk. Itt is fontos, hogy tedd szokásoddá a vízivást és egy idő után ez lesz a természetes.

4. Levegő. Méghozzá ha lehet, oxigénban dús levegő. Menj minél többet a szabad levegőre évszaktól függetlenül! Ha kisgyereked van, nem lesz nehéz, mert nekik is szükségük van a napi 2-3-4 óra szabad levegőn való játékra, futkározásra vagy épp szánkózásra, sétára. Ha nincs kicsi gyerek, akkor párosan vagy egyedül, barátokkal vagy azok nélkül keress elfoglaltságot a szabadban való idő eltöltésére vagy kirándulásra! Ha nyáron nagy a meleg, keress árnyékot, menj strandra, vigyél magaddal palackozott vizet! Azt nem mondhatjuk, hogy a tél nálunk nagyon zord lenne mostanában, én gyerekkoromból sokkal tartósabb hideg időkre emlékszem. Talán inkább kicsit el vagyunk kényelmesedve és ha jön egy kis északi fuvallat vagy netán pár napig mínuszt mutat a hőmérő, már ki se megyünk a lakásból. Öltözz fel melegen, kend be az arcod, húzzál kesztyűt, sálat sapkát és irány a szabad levegő! Télen még az illata is más! Persze ködös időben nem olyan kellemes kint lenni, de azért egy sétát akkor is tehetsz. Tiszta időben pedig nézz fel az égre, hogy ragyognak a csillagok és máris nem fog érdekelni, hogy különben hideg van!

5. Ismeretszerzés. Tanulj egész életeden át! Mindig törekedj új ismeretek szerzésére! Keress valamit, ami leköt, érdekel legalább egy ideig és ásd bele magad! Ne érezz kényszert, hogy mindenképpen be kell íratkoznod valamilyen iskolába - bár ez is egy lehetőség. Új ismereteket szerezhetsz könyvekből, könyvtárakban, tanfolyamokon, az interneten. Használd az elmédet nap mint nap! A meglévő ismereteidet is használd! Ha más nem adódik, fejts keresztrejtvényt!

6.Hit. Lehet élni hit nélkül is, de jobb élni hittel. Fejezd be a napot egy imával!

Szólj hozzá!

Címkék: blog tanulás hit pozitív gondolkodás mozgás lakto-vegetáriánus

Központi írásbeli

2013.01.24. 14:13 ARAS

Szeptember óta szinte minden a felvételi körül forog. Legalább az első félévben szedd össze magad! - szóltak intelmeink a nagyobbik gyereknek.

Bújtam az internetet, nézegettem a szóba jöhető iskolák honalapjait. Mikor, hol lesz nyílt nap, igazgatói tájékoztató, előkészítő? Mert előkészítőre muszáj járni! Megnéztünk vagy 5-6 iskolát, neki tulajdonképpen mindegyik tetszett. (Vagy inkább minden mindegy, hagyjatok békén!) Kínkeservesen eljárogatott az előkészítőkre, bár néha fejfájás miatt távol maradt. Szegény gyerek! És szegény mi, szülők! Minek ez a sok stressz? Ráadásul épp most a leglustább, semmi se érdekli, ami iskolával, tanulással kapcsolatos. A csajok, a zene, a fészbúk vagy az online játszható játékok annál inkább. Mennyivel jobb lett volna mégis negyedikben vagy legalább hatodikban felvételiztetni! Akkor most nyugodtan lustálkodhatna!

Elérkezett január 19.-e. Megírta, hazajött. És mikor lehet megtudni valamit? Maaaaaaaaajd! Mert hát persze, hogy izgulunk, legalább az elért pontszámot hadd tudjuk meg minél előbb!  Aztán lehet osztani-szorozni, sorrendet felállítani.

Hivatalosan a központi írásbeli után 8 napon belül kell(ene) egy teljes munkanapot biztosítani a szülőknek és a tanulóknak, hogy megtekintsék, a kiértékelt dolgozatokat és akár másolatot készítsenek róluk. Február 7-ig pedig meg kell kapni az értékelő lapot, méghozzá személyesen. Az én értelmezésem szerint ez két külön határidő, ami két különböző dologra vonatkozik. Abban a budapesti gimnáziumban, ahol a gyerek írta a központit, ezt másképp értelmezik. Február 4-én lehet megnézni a dolgozatokat és megkapni az értékelő lapot. (Az általános iskolában meg már aznap kérik a felvételi lapot az iskolák sorrendjével.) Ha netán úgy alakul, akkor jogorvoslatra mikor lesz időm, lehetőségem?? Felhívtam a gimnáziumot, hogy nem tévesen írták-e ki a dátumot a honlapra, mert bizony más iskolákban már egy héttel korábban megtekinthetőek a dolgozatok. Jogszabályi ellentmondásra hivatkozva leráztak. Ezek után felhívtam az Oktatási Hivatalt is. Ott igazat adtak, valóban az iskola értelmezése téves. Hívjam fel az iskolát, hivatkozzak a jogszabályra. Mondtam, hogy már megtettem. Aztán a végén már az ügyfélszolgálatos hölgy kezdett lebeszélni, hogy bármit tegyek, hiszen ha 4-én látjuk csak a dolgozatot, akkor is bőven időben vagyunk még. Tényleg??? És akkor minek a jogszabály, ha mindenki azt csinál amit akar és ami neki kényelmes???

Szólj hozzá!

Címkék: blog gimnázium jogorvoslat értékelő lap Oktatási Hivatal központi írásbeli

Édes Papa!

2013.01.23. 22:33 ARAS

Elérkezett a január. Az utóbbi néhány évben párja, életének társa ilyenkor mindig Hajdúszoboszlóra utazott a barátnőjével egy hétre. Az idén is így volt.

Korán reggel együtt indultak el vidékről vonattal, mert Budapestig mindig elkísérte őt. Érkezés a Délibe, utána BKV-val át a Nyugatiba, ott találkozás a barátnővel, csomagok felsegítése és búcsúzkodás. Metróval át a Deák térre a húgához - ha már itt jár, felugrik hozzájuk. Épp akkor hívtam, amikor náluk volt. Gyakran beszéltünk mostanában, ha nem is minden nap. Hozzánk most nem jön, mondta. Majd amikor egy hét múlva megint jön a párja elé. Elszomorodtam, hogy mi megint kimaradunk, de nem akartam eltéríteni, ha már így tervezte.

Másnap kiderült, a férjemnek 3 napra külföldre kell utaznia. Gyorsan felhívtam.- Gyere fel egy nappal hamarabb és aludj nálunk! Menj tőlünk másnap a Nyugatiba, aztán együtt hazautaztok! Azonnal rávágta, hogy rendben! Hallottam a hangján, hogy megörült a lehetőségnek. Rég járt nálunk, utoljára talán májusban. Gyorsan eltelt a következő pár nap. Kedden estefelé felhívott, hogy mégsem tud nálunk aludni, mert csütörtök helyett már szerdán hazajön a párja Hajdúszoboszlóról. Reggel felutazik hozzánk, aztán átmegy a Nyugatiba és a délutáni vonattal hazautaznak együtt. Hát nem örültem, de megértettem. Késő este még felhívtam, hogy mit szeretne ebédre. - Jaj, hát nekem mindegy. - hangzott a tőle egyáltalán nem meglepő válasz. Azért csak kihúztam belőle: - Legyen halrudacska  és sült krumpli! Azt reméltem, valami olyat kér, amivel dolgozhatok egy kicsit a kedvéért. De lehet, hogy épp azt akarta, hogy gyorsan elkészíthető legyen, amivel nincs macera. Vagy egyszerűen csak ehhez volt kedve. A bejglit nem is árultam el neki, gondoltam, meglepetés lesz. A mákosat már megsütöttem, a diósat majd akkor ha itt lesz! Kevés volt karácsonykor, és mivel finom lett, a család megszavazta az ismétlést.

Reggel 7.03-kor felijedtem. Hirtelen felültem az ágyban és egy pillanatra nem értettem, mi van, hol vagyok egyáltalán. Aztán az órára néztem. Jaj, elaludtunk! A nagyfiamnak már el kellett volna indulni az iskolába, a 3 éves, kicsi lány még mindig alszik! Felugrottam, óvatosan keltegettem a nagyot. Kiderült, fáj a feje. Maradj itthon, majd ha elmúlik, bemész! Közben a kicsi is ébredezett. Az ágya mellé térdeltem. Tudod, ki jön ma hozzánk? A Papa! Nagyon örült, elkezdett izegni-mozogni örömében. Öltözés, reggeli, szellőztetés, rendrakás. Elkezdtem porszívózni. A kicsi egyszer azt mondja: Itt a Papa! Az órára néztem, még nem volt 9 óra se. Á, még nem lehet itt, de azért leszaladtam, hogy megnézzem. Persze, hogy nem volt ott. Még le is szidtam a kicsit, hogy feleslegesen leszalasztott. Folytattam a porszívózást.

Negyed 10 körül megszólal a telefonom. A nagynéném az. - Tudsz valamit apádról? Vártam a Déliben, de nem érkezett meg a vonattal. Hívtam többször, de nem veszi fel a telefont. Remélem, nincs semmi baj, csak talán elaludt - mondja bizonytalanul. - Akkor biztos felhívott volna, hogy a későbbivel jön - válaszolom. Én is megpróbálom hívni a mobilját, aztán a lakást. A párját Hajdúszoboszlón. Semmi. Elkezdem nézni az internetet, hátha valamelyik szomszéd telefonszámát ki tudom deríteni. Nincs találat. Újra hívom a párját. Végre felveszi! Mondom neki, hogy apu nem érkezett meg. Biztos elaludt, hangzik a válasz. Mindjárt felhívja az egyik szomszédot, megvan a száma. Közben pittyeg a telefonom.... - Most hív, majd visszahívlak! - mondom gyorsan és már veszem is a bejövő hívást.

- Halló?

- Jó napot kívánok. XY vagyok a ... Városi Rendőrkapitányságról.

NNNEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az idő megáll. Fel sem fogom, csak hallgatom a rendőrt, közben zokogok. Apa reggel kiment a vasútállomásra, ott rosszul lett és meghalt. Szívinfarktus. A falnak dőlök, nézek ki a fejemből. A gyerekeim néznek rám. Nem vagyok magamnál. Gépiesen telefonálok. Észre se veszem, mit csinál közben a két gyerek. Órákkal később, amikor kicsit megnyugszom, odamegyek hozzájuk. A kicsi megkérdezi: - Mikor jön a Papa?

Én két hete még mindig várom, pedig tudom, hogy már nem jöhet többé...

Szólj hozzá!

Címkék: blog utazás halál gyerekek vasútállomás Papa

Ünnepek után

2012.12.28. 15:19 ARAS

Karácsony - Szilveszter

Az ünnepi készülődés során már hettekkel karácsony előtt sokan sütni kezdenek. Ilyenkor készülnek a sokáig elálló sütemények, például linzerek, mézeskalácsok. Közben összeáll az ünnepi menü terve, töltött káposztával, pulykával, hallal, ki hogyan szökta. Készül az elmaradhatatlan bejgli is, és néhány nappal szenteste előtt szinte már minden finom falat ott várakozik - vagy esetleg már felét netán az egészet meg is dézsmálta a család és lehet újrasütni. Aztán jön az ünnepi vacsora, a rokonlátogatás és a sok kóstolgatás, csomagolás egymásnak a finom falatokból. Az ünnepnek még szinte vége sincs, már túlette magát mindenki. A finom házi pálinkákat és borokat, pezsgőket még nem is említettük.

Néhány nap szünet, aztán már készül mindenki a szilveszterezésre: Ott figyel a hűtőszekrényben a hidegtál, virsli hegyek várakoznak. Újabb sütik sülnek. Újabb bevásárlás: rágcsálni való, üdítő, alkohol minden mennyiségben. Aztán buli, éjfélkor koccintás, tüzijáték, még buli. Másnap meg macskajaj. Újévi fogadalmak...

Diéta

Felmerül a kérdés: Hogyan diétázzunk? Drasztikusan vagy inkább lassabban érjük el a kívánt eredményt? Kinek a pap, kinek a papné! - tartja a mondás. Akkor sikerülhet rátalálni a nekünk megfelelőre, ha átgondoljuk, mit  is gondolunk a diétázásról. Mert a lényeg a fejünkben van! Mi van a diétáról, fógyókúráról a fejünkben? Mi a célunk vele? Néhány kilótol akarunk gyorsan megszabadulni, hogy újra beleférjünk a ruháinkba vagy életmód váltásra szántuk el magunkat? 

Hogyan szabadulj meg gyorsan néhány kilótól?

Egyik ismerősöm az ünnepek elteltével, január elején mindig kemény diétába kezd. Két hétig semmit sem eszik, csak folyékonyat fogyaszt. Napi háromszor fogyókúrás turmixitalt, zöldséglét - csak levet, a zöldséget nem! És iszik 3 liter vizet. Ennyi. Ja, rengeteget tornázik mellette, a turmixital ugyanis jelentős mennyiségű fehérjét tartalmaz, így még erre is jut energiája. Ezzel garantáltan le is dob 5-6 kg-ot a két hét alatt. Ő csak az ünnepek alatt felszedett feleslegtől akar ilyenkor megszabadulni.

Hosszútávú eredményeket akarsz? - Változtass!

40 felett szültem a kislányomat és hozzászoktam a várandós és a szoptatós időszak alatt a közös étkezések során a finom pékárukhoz, amelyekről most nehéz lemondanom és amelyek rengeteg szénhidrátot, méghozzá gyorsan felszívódót tartalmaznak. Ezekre gyakran kerül lekvár, nutella, méz, megiszok még hozzá egy jó adag tejeskávét és máris többet ettem szénhidrátból, mint amennyit egész nap lehetne. Ebéd után kívánok valami édességet, délután újabb kávézás. Vacsoránál újra együtt a család, szendvics friss zsemléből, egy pohár tej, egy kis édesség, mogyoró vagy egyéb rágcsálni való. Ez rengeteg!!!

Gondoltam, én is kipróbálom volt kolléganőm újévi diétáját, de valahogy nem tudom rávenni magam "műital" fogyasztására. És még drága is! Ezért azt gondoltam, visszatérek a korábban már jól bevált - de az évek során sajnos elhagyott - életmódomhoz. Lehet, hogy így az 5-6 kg nem kettő, hanem mondjuk 4-5 hét alatt megy le, de nem bánom, maradjunk a természetesnél!

A "csak folyadék" eleinte rendben: reggel, délben és este turmix (igazi Cserpes tejből), ilyenkor télen mondjuk banán, esetleg lehet fagyasztott - aki megteheti, annak friss - bogyós gyümölcs. Később áttérek a zabpehelyre sok gyümölccsel regglire. (Sok rost, lassan felszívódó szénhidrát) Zöld tea minden mennyiségben. 2-3 liter víz, amennyit sikerül meginni. Palack a konyhaablakban, hogy mindig lássam. Régen nem kávéztam, erről is örömmel lemondok! A diéta idején az alkoholt is száműzöm az étrendből, később viszont apósom fantasztikus borát beépítem az régi-új életmódomba: ebéd után egy fél pohár vörösbor. Ebédre valami saláta vagy párolt zöldség, esetleg hal. Egy időben egyáltalán nem fogyasztottam húst, és akkoriban éreztem magam a legjobban. A hosszútávú cél: visszatérni a húsmesntes, lacto-vega étrendhez. Vacsorára egy pohár tej, joghurt vagy túró, esetleg turmix. DE! Este 6 után semmi!!! Csak víz!

Callanetics torna napi szinten! (Csak a 15 perces, az viszont ha lehet naponta kétszer.) Aki próbálta, az tudja, hogy nagyon hatásos és egyáltalán nem megterhelő, diéta mellett is simán végezhető! Aki még nem próbálta, annak ajánlom figyelmébe!  Nem csupán a testet, a lelket is karban tartja!

10kg felett

A fent említett két módszer azoknak szól, akik viszonylag kevés, 5-6, max. 8-10 kg-tól akarnak megszabadulni. Azoknak, akiknek több a súlyfeleslegük, talán rémisztőnek hangzik ez az utóbbi megoldás is, bár szerintem sokkal szelídebb az első módszernél. Természetesen fontos a fokozatosság elvét betartani! Aki 10 kg-nál több súlyfeleslegtől szeretne megszabadulni, az ne itt kezdje! Nekik talán ajánlatosabb a "felezéses diétát" választaniuk először. Mindent egyél ugyanúgy, de mindenből csak a felét! Kis trükk: tedd kisebb tányérra, akkor "többnek" fog látszani! :-) 

 

Neked mi a módszered? Neked mi vált be?

Szólj hozzá!

Címkék: blog életmód diéta torna Karácsony

süti beállítások módosítása